Mikroöntözés

Csepegtető öntözők

Egyedülálló csepegtetőt elemnek nevezzük azt a pontszerű öntözőtestet, amely vízárama nem haladja meg a 10 l/órát.

A csepegő elemek elhelyezésekor a talajtípusokra vonatkozó gyártói ajánlásokat kell figyelembe venni. A beöntözött talaj szerkezete és lejtése befolyásolhatja a vízkijuttató elemek elhelyezését és kialakítását. A csepegtető öntözés elemein mérhető víznyomás nem haladhatja meg a gyártó által javasolt legmagasabb értékét. A legjobb öntözés érdekében a csepegtető rendszernek a gyártó által javasolt nyomástartományban kell működnie. 

Mikroszórófejes rendszerek

A sűrű, zárt ültetvényekben a megfelelő méretű mikroszóró fúvókákat kell használni az egyenletes öntözésre. Vegyes, vagy ritkás ültetvényeknél a tervezési kritériumokat a növények vízigénye szabja meg, nem a terület teljes vízszükséglete. Vízfátyolos (bubbler) öntözőrendszerek (2 l/órától 100 l/óráig) kiválasztásánál elővigyázatosan kell eljárni a különböző gyártmányok széles vízhozama miatt. Nagy vízhozamú (áztató jellegű) bubbler fúvókákat a szükséges helyen és a növényzet sűrűségének és vízigényének megfelelően kell beépíteni. Sugaras bubbler szórófejeket a következő elrendezésekben lehet beépíteni:

• háromszög alakban,

• téglalap alakban,

• négyzet alakban,

• egy sorban.

A csepegtető elemek rögzítése

Egyenetlen talajfelszín öntözése esetén a szárnyvezetékeket és/vagy a csepegtető elemeket a gyártói ajánlásoknak megfelelően kell elhelyezni és rögzíteni. A rögzítéshez megfelelő a speciális műanyag horog, tüske, kampó.

A csővezetékek kiválasztása

A csövek anyagát minden esetben a feladat függvényében kell megválasztani, de a felhasználás módjának a gyártói ajánlásoknak és gyakorlatnak kell megfelelnie. A csőhálózatot úgy méretezzük, hogy a gerincvezetékben ( azokat a csőszakaszokat, amelyek a vízforrást a másodrendű gerincvezetékekkel vagy a szárnyvezetékekkel összeköti, és az öntözés ideje alatt vagy azon túl is víznyomás alatt maradhat. ) a folyadék áramlási sebessége csak indokolt esetben haladja meg az 1,5 m/s, a másodrendű gerincvezetékben és a szárnyvezetékben a 2 m/s értéket. A csővezetékeket úgy kell tervezni, hogy a teljes telep vezetékrendszerére számított nyomásveszteség lehetőség szerint ne legyen nagyobb, mint a belépő nyomás 20 %-a. Ha a vízhőmérséklet több, mint 20 °C, úgy figyelembe kell venni a gyártók ajánlását a maximális üzemi nyomás meghatározásánál.

(forrás: MÖE)